“Volt egyszer hol nem volt… egy székely legény, aki egy ágyúrepesszel a vállában éppen hazafelé jődögélt az első világháborúból, mikor megpillantott egy fiatal anyukát, aki karon ülő kislányát ringatta, miközben a háborúban elesett férjét siratta. Azonnal megsajnálta, de, amikor egymásra néztek rögtön tudták, hogy az Isten egymásnak teremtette őket. Papolci Csorja Ferenc neki is kezdett a családi telken, a szülői házzal szemben a saját otthonuk építésének, melybe Bagoly Idával be is költözött, úgy 1922 derkán, miután a pap áldását adta rájuk. Ifjabb Csorja Ferenc-édesapám-1924-ben látta meg a napvilágot, de miután a II. világháborúból és az azt követő angol fogságból szerencsésen hazajött, Kovásznára került tanítóként, ahol családot alapított és ott is élte le az életét a 2021-ben bekövetkezett haláláig. A papolci ház a szülei halála után gazdag gyümölcsös kertjével várta a sorsa jobbra fordulását, de mivel az egyetlen örökös- Én- nem tudtam méltóképpen kihasználni a gyönyörű kert és ház adta lehetőségeket, – mivel elég messze vetett a sors-reménykedtem egy csodálatos megoldásban, ami 2021-ben megadatott. A Gyimesi Skanzen Panzió elfogadta a felajánlásomat, így a szívemnek drága ház, melyet Nagyapám ezelőtt 100 évvel épített a két kezével új életet kezdett.” – Török Viola